Képviselőként már sokféle politikai színjátékot, meghökkentő pálfordulásokat tapasztaltattam a szlovák politikai színtéren. Néhány napja viszont a Magyar Közösség Pártjának Nagyszombat megyei képviselői is bemutattak hasonló politikai bukfencet, holott szavaikkal az elvi politizálás és a morális szempontok fontosságát, nemzeti közösségünk valamennyi tagjának érdekképviseletét hangsúlyozzák. Tetteik nem minden esetben igazolják ezt.
Nézzük a tényeket: nemrég a megyei önkormányzat tanácsán a beterjesztő azt indítványozta, hogy adják el a szenicei (Senica) kataszterben a regionális testület tulajdonaként bejegyzett, mintegy öt és fél ezer négyzetméternyi kihasználatlan földterületet. Hájos Zoltán a vitában úgy vélte, hogy a négyzetméterenként hat eurós árajánlat túl alacsony. Mire a megyei elnök azzal érvelt, hogy felkért hivatásos becsüs állapította meg ezt az összeget. Dunaszerdahely polgármestere azzal replikázott, hogy ahány becsüs, annyiféle ajánlat. Ezután a Tanács MKP-s tagjai tartózkodtak, ugyanígy szavaztam én is, mert indokoltnak találtam megyei képviselőtársam ellenvetését. Ám aztán a legnagyobb meglepetésemre a közgyűlésen Menyhárt József kivételével az MKP valamennyi megyei képviselője mégis megszavazta a szenicei tervezetet. Jómagam továbbra is tartózkodtam, mert képviselőként sem forgatom összevissza azt a bizonyos köpönyeget.
Rövidesen rájöttem arra is, mi okozhatta a Magyar Közösség Pártja említett képviselőinek a villámgyors pálfordulását. Ugyanis Berényi József beterjesztett egy további indítványt, amelyben képviselőtársaival együtt azt javasolták, hogy ha a megye bárhol túlad a számára felesleges ingatlanon, akkor a vételár ötven százalékát az a város, esetleg régió kapja meg, ahol az eladott, volt megyei vagyon található. Ami ésszerű elgondolás, ezért végül hozzám hasonlóan a Híd többi képviselője is megszavazta.
Csakhogy nem sokkal karácsony előtt ugyanilyen módosító indítványt terjesztettem elő, amelyet több MKP-s képviselő támogatott, Berényi József és Kvarda József azonban tartózkodott. Így tettek keresztbe nekem. Most viszont némi kiegészítéssel, tulajdonképpen ugyanazzal a javaslattal rukkoltak elő, mint karácsony előtt jómagam. Vajon mi motiválhatta ezt a fordulatot? Nem nehéz kitalálni. Ugyanis a megye rövidesen eladja a dunaszerdahelyi és a galántai kórházat a két magán befektető valamelyikének. Ezt tudatosítva, nagy hirtelen megvilágosodhatott előttük, hogy nem is olyan butaság, sőt nagyon is fontos a nemrég beterjesztett módosító indítványom, hiszen ha a két kórház vételárának egy részét készpénzben, és nem csak egészségügyi befektetésekben törlesztik, akkor a járási székhelyek, esetleg a régió más intézményei is jelentős summához juthatnak. Másféle remény is felcsillanhatott előttük, de maradok a tényeknél. Gyorsan átkozmetikázták, kibővítették a tavalyi módosító javaslatomat, aztán saját tervezetként benyújtották, nehogy a hidas képviselő kezdeményezése mögé kelljen felsorakoznia Berényinek... Vagy másoknak is. Aztán nyilván háttéralkut kötöttek a szenicei indítvány beterjesztőivel: „én a tiedet, te az enyémet szavazod meg“ alapon. Így mindkét javaslat zöld utat kapott.
Még egyszer hangsúlyozom, a Nagyszombat megye gazdálkodásának, valamint a bevételek elosztásának módosítását érintő új irányelv fontos és hasznos, mert régiónk iskolái és más intézményei ennek alapján pluszforrásokhoz juthatnak, amire égető szükségük van. Mégis tanulságosaknak tartom ezeket a politikai bukfenceket, amelyek azt igazolják, hogy a Magyar Közösség Pártjának elnöke és néhány megyei képviselője a pártérdeket még mindig fontosabbnak tartja régiónk valamennyi polgárának és településeinek önzetlen szolgálatánál. Ennek megfelelően viselkednek. Most kivételesen a két szempont nem zárta ki egymást, ám azt csak találgathatjuk, vajon az MKP megyei képviselői ugyanilyen gyorsan léptek volna, ha nem kerül sor a két kórház privatizációjára?
