Az én magyarságom

Az utóbbi hetekben kaptam az internetes fórumokon hideget-meleget. Most úgy gondolom, ideje egyszer és mindenkorra tiszta vizet önteni a pohárba és lezárni azt a mocskolódó kampányt, amit néhányan ellenem folytatnak hónapok óta. Azon gúnyolódnak a „tanult értelmiségiek”, hogy én hol milyen végződést használok, vagy nem használok, hogyan ragozok, netán hogy ejtem a szavakat magyarul. A probléma érdekes módon nem az volt, amit mondtam, hanem ahogy mondtam. Úgy gondolom, hogy aki egy kicsit is odafigyel arra, hogy mit tettem eddig a parlamentben, annak számára nyilvánvaló, hogy következetesen képviselem a magyar iskolák érdekeit, többször felszólaltam Pered ügyében, a vasútállomások magyar megnevezésének ügyében és így tovább. Ezt a gúnyolódó hangnemet kikérem magamnak. Egy dolog tény: szlovák iskolába jártam. De ez nem az én döntésem volt, ezért nem is tudom vállalni a felelősséget. Én vagyok az élő példa arra, mennyi kellemetlenséget, problémát okoz, ha az ember nem tudja szépen, irodalmi nyelven magyarul kifejezni magát, főleg ha nyilvános szereplésre adja a fejét. Én szenvedek ettől a legjobban és érzem, mennyivel jobb lett volna, ha magyar iskolában tanulhattam volna. De magyar ember vagyok, magyarul gondolkodom, magyarul álmodok, magyar népdalokon és nótákon nőttem föl, a gyerekeimet pedig magyar iskolába írattam. Azért léptem be a Hídba, mert úgy gondoltam, hogy itt tudok tenni valamit az itteni közösségért, és mert itt senki sem néz le és gúnyolódik azon, hogyan fejezem ki magam. Rengeteg olyan magyar anyanyelvű barátom, ismerősöm van, aki csak azért nem mer megszólalni szlovákul, mert fél, hogy kinevetik. Azok, akik rajtam köszörülik a nyelvüket, nem veszik észre, hogy ugyanabba a hibába esnek, ami miatt az egész szlovákiai magyarság szenved: lenézik azt, aki nem úgy beszél, mint ők. Nekem az az élettapasztalatom, hogy a főiskolai diplomával nem adnak emberséget, de még eszet se. Én biztos vagyok abban, hogy mindennél többet ér a józan paraszti ész. Az emberek többsége a Csallóközben csallóköziesen beszél, mégis tisztességesen él, föl tudta nevelni a gyerekeit, akikből rendes emberek váltak. Üzenem a sok okos (vagy inkább okoskodó) fiatalembernek, hogy ha ezt a másokat kirekesztő, kigúnyoló stílust fogják folytatni, akkor ne csodálkozzanak, ha egy idő után kikopik mögülük a nép.  

Szerző: Érsek árpád  2013.11.01. 15:58 komment

süti beállítások módosítása