Aki időt nyer...
...az életet nyer! -- tartja a latin közmondás, amelyet főleg azoknak a fanyalgóknak ajánlok a szíves figyelmébe, akik különböző okok miatt igyekeznek elbagatellizálni azt a tényt, hogy a Híd parlamenti képviselőinek erőfeszítései, sikeres politikai tárgyalásai révén egy év haladékot kaptak kisiskoláink. Ha ezt a halasztást nem vívjuk ki, akkor bizony azok, amelyek rendelkeznek a jogszabályban meghatározott minimális létszámmal, már idén szeptembertől megszűnhetnének. Nekünk viszont, minden tárgyilagos szakértővel és szülővel együtt az idézett bölcs gondolat szellemében az a meggyőződésünk, hogy ezzel a módosítással valóban időt, döntő fontosságú lehetőséget kaptunk minél több kisiskolánk megmentésére, oktatásügyi rendszerünk korszerűsítésére.
Cselekedni kell hát, félretéve minden elfogultságot, pártszimpátiát, önző érdeket, hiszen a színvonalas anyanyelvi oktatás nemzeti közösségünk megmaradásának, jövőjének legfontosabb szellemi fundamentuma. Nyilvánvalóan a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének feladata mielőbb felmérni kisiskoláink jelenlegi helyzetét, s ennek alapján mielőbb javasolni optimális oktatási hálózatunk kialakítását. Jó példát elsősorban Erdélyben mutatnak, ahol már kistérségekre, régiókra lebontva kidolgozták és fokozatosan valóra váltják azokat a lépéseket, amelyeknek a célja az, hogy a szórványban vagy a tömbben élő magyar tanulóknak egyaránt legyen lehetőségük az anyanyelvi oktatásra. Nálunk is hasonló, jövőbe mutató szakmai forgatókönyvre van mielőbb szükség. Félre kell tenni minden önző-és csoportérdeket, egyetlen szempont csakis a korszerű és színvonalas iskolarendszer kimunkálása lehet. Ehhez pedig minden oktatási szakértő együttgondolkodása és együttműködése szükséges. Alap-és középiskoláink jelene és jövője érdekében.
Ugyanakkor ne áltassuk, ne csapjuk be önmagunkat: a következő tanévben vagy később főleg a kedvezőtlen demográfiai adatok miatt számolni kell főleg néhány kisiskola összevonásával is. Olyan koncepció szükségeltetik, amelynek alapján minél kevesebb intézményünket érinthet ez a döntés. Ahol viszont elkerülhetetlen, ott az iskolabuszok nélkülözhetetlenek lesznek, amelyek ingyenesen szállíthatnák a diákokat a legközelebbi iskolába, akiknek így nem kellene tolonganiuk az amúgy is egyre ritkább menetrendszerinti járatokon. Ilyen életképes szakmai koncepció mielőbbi kimunkálását várjuk, amelyet azután politikai eszközeivel és érdekérvényesítő képességével a Híd továbbra is felvállal a parlamentben és az oktatási tárcánál is. Ugyanakkor a jövő márciusi parlamenti választások a jelenleginél is nagyobb lehetőséget nyújthatnak arra, hogy a módosított közoktatási törvényt ne fűnyíróelv szerint, hanem -- különösen a nemzetiségi iskolákban -- kellő empátiával, a helyi körülmények alapos mérlegelésével hajtsák végre. Miként arra is, hogy a magyar iskolák pedagógusainak a munkáját, az anyanyelvi oktatás hatékonyságát célzó, a kormánypártiak által most leszavazott javaslatainkat elfogadják. Ehhez azonban olyan eredményt kell elérni, hogy a Híd kormánytényezővé válhasson.
A keddi parlamenti szavazásra, ezáltal az iskolai autonómiára súlyos árnyékot vetett a kormánypártiak döntése, amely alapján az igazgatók kiválasztásában az eddiginél nagyobb szerepe lesz, akár döntő szava is lehet a helyi polgármestereknek, illetve önkormányzatoknak. Ez a változás egyértelműen az iskolatanácsok visszaszorítását, a politikamentes oktatásügyünk felszámolását jelentheti, hiszen ezentúl nemcsak a jelölt szakmai rátermettségére, hanem párthovatartozására és politikai szimpátiájára is tekintettel lehetnek, ami jogos aggodalomra ad okot. Ezért kérik a szlovák pedagógusok, az illetékes szakszervezetek és a szülők Andrej Kiskát, hogy ne írja alá a jogszabályt, hanem küldje vissza megfontolásra a parlamentbe. Fontos lenne, ha az SZMPSZ és a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége is hathatósan támogatná erőfeszítéseiket.
Itt a vakáció, amely nyilván nem lesz gondtalan, ugyanakkor jó alkalmat kínál arra is, hogy szakértőink, iskoláink fenntartói, vezetői és pedagógusai a napi gondoktól kissé megszabadulva, távlatosan gondolkozzanak és közösen mielőbb kidolgozzák azt a stratégiát, amely életképessé, színvonalasabbá, ezáltal pedig még vonzóbbá teszi iskoláinkat.
