Képviselőként már sokféle politikai színjátékot, meghökkentő pálfordulásokat tapasztaltattam a szlovák politikai színtéren. Néhány napja viszont a Magyar Közösség Pártjának Nagyszombat megyei képviselői is bemutattak hasonló politikai bukfencet, holott szavaikkal az elvi politizálás és a morális szempontok fontosságát, nemzeti közösségünk valamennyi tagjának érdekképviseletét hangsúlyozzák. Tetteik nem minden esetben igazolják ezt. 

Nézzük a tényeket: nemrég a megyei önkormányzat tanácsán a beterjesztő azt indítványozta, hogy adják el a szenicei (Senica) kataszterben a regionális testület tulajdonaként bejegyzett, mintegy öt és fél ezer négyzetméternyi kihasználatlan földterületet. Hájos Zoltán a vitában úgy vélte, hogy a  négyzetméterenként hat eurós árajánlat túl alacsony. Mire a megyei elnök azzal érvelt, hogy felkért hivatásos becsüs állapította meg ezt az összeget. Dunaszerdahely polgármestere azzal replikázott, hogy ahány becsüs, annyiféle ajánlat. Ezután a Tanács MKP-s tagjai tartózkodtak, ugyanígy szavaztam én is, mert indokoltnak találtam megyei képviselőtársam ellenvetését. Ám aztán a legnagyobb meglepetésemre a közgyűlésen Menyhárt József kivételével az MKP valamennyi megyei képviselője mégis megszavazta a szenicei tervezetet. Jómagam továbbra is tartózkodtam, mert képviselőként sem forgatom összevissza azt a bizonyos köpönyeget.

Rövidesen rájöttem arra is, mi okozhatta a Magyar Közösség Pártja említett képviselőinek a villámgyors pálfordulását. Ugyanis Berényi József  beterjesztett egy további indítványt, amelyben képviselőtársaival együtt azt javasolták, hogy ha a megye bárhol túlad a számára felesleges ingatlanon, akkor a vételár ötven százalékát az a város, esetleg régió kapja meg, ahol az eladott, volt megyei vagyon található. Ami ésszerű elgondolás, ezért  végül hozzám hasonlóan a Híd többi képviselője is megszavazta. 

Csakhogy nem sokkal karácsony előtt ugyanilyen módosító indítványt terjesztettem elő, amelyet több MKP-s képviselő támogatott, Berényi József és Kvarda József azonban tartózkodott. Így tettek keresztbe nekem.  Most viszont némi kiegészítéssel, tulajdonképpen ugyanazzal a javaslattal rukkoltak elő, mint karácsony előtt jómagam. Vajon mi motiválhatta ezt a fordulatot? Nem nehéz kitalálni. Ugyanis a megye rövidesen eladja a dunaszerdahelyi és a galántai kórházat a két magán befektető valamelyikének. Ezt tudatosítva, nagy hirtelen megvilágosodhatott előttük, hogy nem is olyan butaság, sőt nagyon is fontos a nemrég beterjesztett módosító indítványom, hiszen ha a két kórház vételárának egy részét készpénzben, és nem csak egészségügyi befektetésekben törlesztik, akkor a járási székhelyek, esetleg a régió más intézményei is jelentős summához juthatnak. Másféle remény is felcsillanhatott előttük, de maradok a tényeknél. Gyorsan átkozmetikázták, kibővítették a tavalyi módosító javaslatomat, aztán saját tervezetként benyújtották, nehogy a hidas képviselő kezdeményezése mögé kelljen felsorakoznia Berényinek... Vagy másoknak is. Aztán nyilván háttéralkut kötöttek a szenicei indítvány beterjesztőivel: „én a tiedet, te az enyémet szavazod meg“ alapon. Így mindkét javaslat zöld utat kapott. 

Még egyszer hangsúlyozom, a Nagyszombat megye gazdálkodásának, valamint a bevételek elosztásának módosítását érintő új irányelv fontos és hasznos, mert régiónk iskolái és más intézményei ennek alapján pluszforrásokhoz juthatnak, amire égető szükségük van.  Mégis tanulságosaknak tartom ezeket a politikai bukfenceket, amelyek azt igazolják, hogy a Magyar Közösség Pártjának elnöke és néhány megyei képviselője a pártérdeket még mindig fontosabbnak tartja régiónk valamennyi polgárának és településeinek önzetlen szolgálatánál. Ennek megfelelően viselkednek. Most kivételesen a két szempont nem zárta ki egymást, ám azt csak találgathatjuk, vajon az MKP megyei képviselői ugyanilyen gyorsan léptek volna, ha nem kerül sor a két kórház privatizációjára?

 

 

Szerző: Érsek árpád  2015.02.18. 21:29 komment

Már hónapok óta napirenden van a nagyszombati megyei önkormányzatban a két déli járás kórházának, a dunaszerdahelyinek és a galántainak az eladása.

A Híd megyei frakciója azért támogatta a két kórház privatizálását, mert mindkét egészségügyi intézmény óriási adósságot halmozott fel, amelyet nem tud rendezni, mert a gazdálkodásuk nem hatékony, a fejlesztések elmaradnak és ezen a helyzeten sürgősen változtatni kell.

Voltak azonban kikötéseink a privatizációs szerződéssel és a versenykiírással kapcsolatban. Ezek közül az egyik az volt, hogy a két kórházat egyszerre privatizálják. Erre azért volt szükség, hogy a két kórházban folyó tevékenységet, az szakorvosi rendelőket, a különböző fekvőbeteg-osztályokat össze lehessen hangolni, hogy a két kórház egymást kiegészítve működhessen. Ugyancsak a feltételek közé került azoknak az alapvető egészségügyi szolgáltatásoknak a jegyzéke, amelyeket a két kórházban kötelezően fenn kell tartani mind az ambuláns, mind pedig a fekvőbeteg-ellátás területén.

A következő fontos feltételünk az volt, hogy a versenypályázaton sikeres vállalkozás 10 évig nem adhatja el a kórházakat. Ez garanciát biztosíthat arra, hogy hosszú távon rendezze a kórházak anyagi helyzetét, igyekezzen azokat gazdaságosan és ésszerűen működtetni. A versenyfeltételekbe a Híd-frakció tagjainak kezdeményezésére került be az, hogy a kórházakban kötelező biztosítani a kétnyelvűséget, különös tekintettel a sürgősségi ellátásra, ahol nagy szükség van arra, hogy az idős vagy segítségre szoruló betegekkel az anyanyelvükön kommunikáljanak.

Úgy vélem, megérte küzdeni azért, hogy ezek a feltételek bekerüljenek a versenykiírásba és így vélhetően a későbbiekben megkötendő privatizációs szerződésbe, mert ezek jelenthetnek garanciát arra, hogy a Galántai és a Dunaszerdahelyi járás polgárai végre elégedettek legyenek kórházaink működésével.

Érsek Árpád
A Híd parlameti képviselője
A Híd Nagyszombati Kerületi Önkormányzatának képviselője

Szerző: Érsek árpád  2014.07.05. 08:44 komment

Érsek Árpád:

A komáromi híd

A Szlovák Állami Hírügynökség (TASR) 2013.11.28-án tájékoztatott a szlovák és a magyar fél egybehangzó véleményéről azzal kapcsolatban, hogy az új komáromi Duna-hidat Szlovákia és Magyarország közös befektetéseként, európai uniós pénzek felhasználásával kell megépíteni. Ez volt az eredménye a szlovák-magyar szakértői munkacsoport egyeztetésének, amely a komáromi híddal kapcsolatos feladatok összehangolását végzi.

 

Ján Počiatek közlekedési miniszter a 2013 májusában benyújtott interpellációmra válaszolva azt nyilatkozta, hogy a komáromi híd építését legkorábban 2016-ban kezdhetik el a rendelkezésre álló forrásoktól függően.

 

2011.2.23-án a szlovák közlekedési minisztérium államtitkáraként részt vettem a szlovák-magyar szakértői munkacsoport komáromi ülésén az új komáromi Duna-híd megépítésével kapcsolatban. Ezen az ülésen hangsúlyozták, hogy szükség van a kormányközi megállapodás mielőbbi aláírására, amely jelentős mértékben hozzájárulhatna az előkészületi munkák felgyorsításához. Ezt a megállapodást a két fél 2012 októberében aláírta.

2011. március 22-én, tehát államtitkárságom idején szakértői tárgyalások zajlottak az új komáromi Duna-híd megvalósításának lehetséges harmonogramjáról. Már akkor megállapodás született, hogy a beruházást a 2014-2020-as tervezési időszakban európai uniós forrásokból valósítják meg.

 

Úgy látom, hogy a komáromi híd esetében is fölösleges időhúzás zajlik, a hídépítés megkezdésének 2016-ra halasztása csak időveszteség. Már a 2012 januári döntést is a hídépítés megkezdéséről 2014 márciusában annak alapján hoztuk meg, hogy milyen állapotban volt az építkezés előkészítése a szlovák oldalon. Hangsúlyozom, hogy az elmúlt másfél éves időszakban csak most került sor a tárgyalások megújítására, amelynek következtében a tényleges építési munkálatok megkezdése 2016-ra tolódik.

 

Ezúton szeretném figyelmeztetni az illetékeseket, hogy szükség van a Révkomáromot elkerülő körgyűrű kiépítésére, amely az új Duna-hídon keresztül az R7-es gyorsforgalmi útra fog csatlakozni.  

Nem vonom kétségbe, hogy egy nagy volumenű építkezés és különösen egy folyóhíd megépítése rendkívül igényes feladat, ami a komáromi híd esetében még bonyolultabb, mivel két ország közös projektjéről van szó. De hiányolom a részt vevő felek aktivitását és a rendelkezésre álló idő lehető leghatékonyabb kihasználását.

 

Érsek Árpád

A Híd parlamenti képviselője

 

Tags: 

Árpád Érsek

 

Szerző: Érsek árpád  2013.12.05. 14:09 komment

Az én magyarságom

Az utóbbi hetekben kaptam az internetes fórumokon hideget-meleget. Most úgy gondolom, ideje egyszer és mindenkorra tiszta vizet önteni a pohárba és lezárni azt a mocskolódó kampányt, amit néhányan ellenem folytatnak hónapok óta. Azon gúnyolódnak a „tanult értelmiségiek”, hogy én hol milyen végződést használok, vagy nem használok, hogyan ragozok, netán hogy ejtem a szavakat magyarul. A probléma érdekes módon nem az volt, amit mondtam, hanem ahogy mondtam. Úgy gondolom, hogy aki egy kicsit is odafigyel arra, hogy mit tettem eddig a parlamentben, annak számára nyilvánvaló, hogy következetesen képviselem a magyar iskolák érdekeit, többször felszólaltam Pered ügyében, a vasútállomások magyar megnevezésének ügyében és így tovább. Ezt a gúnyolódó hangnemet kikérem magamnak. Egy dolog tény: szlovák iskolába jártam. De ez nem az én döntésem volt, ezért nem is tudom vállalni a felelősséget. Én vagyok az élő példa arra, mennyi kellemetlenséget, problémát okoz, ha az ember nem tudja szépen, irodalmi nyelven magyarul kifejezni magát, főleg ha nyilvános szereplésre adja a fejét. Én szenvedek ettől a legjobban és érzem, mennyivel jobb lett volna, ha magyar iskolában tanulhattam volna. De magyar ember vagyok, magyarul gondolkodom, magyarul álmodok, magyar népdalokon és nótákon nőttem föl, a gyerekeimet pedig magyar iskolába írattam. Azért léptem be a Hídba, mert úgy gondoltam, hogy itt tudok tenni valamit az itteni közösségért, és mert itt senki sem néz le és gúnyolódik azon, hogyan fejezem ki magam. Rengeteg olyan magyar anyanyelvű barátom, ismerősöm van, aki csak azért nem mer megszólalni szlovákul, mert fél, hogy kinevetik. Azok, akik rajtam köszörülik a nyelvüket, nem veszik észre, hogy ugyanabba a hibába esnek, ami miatt az egész szlovákiai magyarság szenved: lenézik azt, aki nem úgy beszél, mint ők. Nekem az az élettapasztalatom, hogy a főiskolai diplomával nem adnak emberséget, de még eszet se. Én biztos vagyok abban, hogy mindennél többet ér a józan paraszti ész. Az emberek többsége a Csallóközben csallóköziesen beszél, mégis tisztességesen él, föl tudta nevelni a gyerekeit, akikből rendes emberek váltak. Üzenem a sok okos (vagy inkább okoskodó) fiatalembernek, hogy ha ezt a másokat kirekesztő, kigúnyoló stílust fogják folytatni, akkor ne csodálkozzanak, ha egy idő után kikopik mögülük a nép.  

Szerző: Érsek árpád  2013.11.01. 15:58 komment

Augusztus végén interpellációval fordultam Marek Madarič kulturális miniszterhez, amelyben a minisztérium álláspontja iránt érdekelődtem Pered szlovák nevének, Tešedíkovóról Peredre változtatása ügyében, amelyről a község lakosai 2012.3.10-én helyi népszavazáson döntöttek. A minisztert egyben arra kértem, határozzon meg egy időpontot, amíg a község nevét érintő állásfoglalás megszületik. 2013. szeptember 5-én került nyilvánosságra az az információ, hogy a Belügyminisztérium nevezéktani bizottsága a község szlovák nevének Peredre változtatását nem javasolja. A bizottság két tagja is igazolta ezt a SME napilapnak.

Egy dolog a község nevének megítélése nyelvi szempontból. Megdöbbentő számomra azonban az az érv, amelyre a bizottság hivatkozik az elutasító vélemény megfogalmazásakor. A bizottság szerint ugyanis – állítólag – a történelmi Pered megnevezés túlságosan magyarosan hangzik, és magyar megnevezésnek minősül. A községekről szóló törvény 1a § kimondja, hogy a község és annak részének nevét államnyelven kell feltüntetni, de a törvényben sehol sem találtam olyat, hogy a megnevezésnek szlovákul kell „hangzania“. Nekem személy szerint, mint magyar nemzetiségű szlovák állampolgárnak a Pered név nem tűnik magyar hangzásúnak.

Tekintettel a bizottság „argumentumára“ ebben a konkrét esetben azonban nem szakmai véleményről van szó, ez inkább a tekintélyelvű, totalitárius államra emlékeztet bennünket, amely még a községek nevét is ideológiai alapon vizsgálná. Ez a hozzáállás ugyanis arra utal, hogy minden, ami magyar, az számunkra eleve elfogadhatatlan.

A községekről szóló törvény a továbbiakban azt is megállapítja, hogy a község lakosainak jogában áll a község életének és fejlődésének fontos kérdéseiről helyi népszavazáson dönteni. Ez lehetőséget nyújt a számukra, hogy kifejezzék és érvényesítsék közös akaratukat.

Érthetetlen számomra, hogy a jelenlegi végrehajtó hatalom ennek ellenére nem tartja tiszteletben a népakaratot, ráadásul hogy egy ilyen, az egész társadalom szempontjából és a politika szemszögéből is marginális kérdésben kormányülést hívnak össze, és a kormány döntésétől függ, hogy a polgárok kívánsága és szándéka saját községük nevét illetően megvalósul-e vagy sem.

Ha a kormány úgy dönt, hogy marad a község régi szlovák elnevezése, ez csak arról fog tanúskodni, hogy továbbra is a kommunista hatalomfelfogás érvényesül és világosan megmutatja, hogy a kabinet 14 tagjának + egy bizottság néhány tagjának véleménye többet nyom a latban, mint a 2000-nél is több helyi lakos akarata, akik a népszavazáson a névváltoztatás mellett voksoltak.

Ha tehát a kormány a névváltoztatásról szóló döntés során a nevezéktani bizottság véleményére hagyatkozik, javasolni fogom a községekről szóló törvény módosítását, olyan értelemben, hogy a törvény 1a) § 2 bekezdésének második és harmadik mondatát töröljék a törvényből, mivel abból bohózatot kreált a jelenlegi hatalom. Ezen kívül valóban kíváncsian várom Madarič miniszter válaszát az interpellációmra, amelyet 2013. szeptember 28-ig kellene megkapnom. 

Szerző: Érsek árpád  2013.09.09. 10:58 komment

süti beállítások módosítása