Kijózanodás napjait éljük Szlovákiában. Nem pezsgős dáridókból eszmélünk, hanem a Fico-kormány politikájából, mellveregető, értelmetlen szociális csomagokkal fényezett  propagandájából ábrándulnak ki egyre többen. Joggal háborognak a kis-és középvállalkozók, akik az idén még több adót és járulékot kénytelenek fizetni. Sztrájkra készülnek a pedagógusok, tiltakoznak az alacsony béreik miatt az egészségügyi nővérek is. Más szóval: a jelenlegi kabinet állítólagos sikertörténetei lufiként, egymás után pukkannak ki.

Teljes mértékben értem és támogatom a jogos követeléseiket. Peter Pellegrini szlovák házelnök keddi rendkívüli sajtótájékoztatóján hiába érvelt azzal, hogy a Fico-kabinet az utóbbi négy évben állítása szerint  22 százalékkal emelte a pedagógusok béreit. Ennek ellenére nagyon elszomorító, sőt: kimondottan felháborító tény marad , hogy a pályakezdő pedagógus ezek után is alig keres többet havi 600 eurónál, az a kollégája pedig, aki két vagy több évtizedet húzott le a katedrán, ennél mindössze kétszázzal többet vihet haza alapbérként. Még annyit sem, amennyi a jelenlegi átlagbér hazánkban ! Ezért minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a Fico-kabinet valóságos szakmai és anyagi merényletet követ el azok ellen, akiknek a hivatása az, hogy a jelenlegi és a jövő nemzedéket olyan tudással és értékrenddel vértezze fel, amelynek köszönhetően talpon maradnak és boldogulnak majd az életben. A jelenlegi kormány kampánycélokra herdál el milliókat, de a pedagógusok anyagi megbecsülésén,  az iskolák felszereltségén, vagyis a nevelés körülményein számottevően nem javított.

Döbbenten olvastam a minap Profesia a Edujobs internetes szakportált, amely szerint a hét szlovákiai pedagógiai felsőoktatási intézményben  évente több százan végeznek, de közülük az alacsony bérek miatt mindössze 10 százalékuk kezd tanítani, a többiek jobb fizetéssel kecsegtető állások után néznek. A végzősök többsége inkább titkárnői, asszisztensi beosztásban helyezkedik el, főleg magánvállalatoknál, a férfiak közül a legtöbben üzletkötők, biztosító ügynökök lesznek. Egyetemi éveik idején a hallgatóknak még több mint 30 százaléka tervezte, hogy pedagógusként dolgozik majd, de aztán sokan a pályakezdők és mások lehangoló tapasztalatait hallva, évről évre másként döntenek. Tarthatatlan ez a helyzet!

Ezt állítják végső elkeseredésükben az egyik  szlovák pedagógus szakszervezet vezetői, akik két hetes haráidőt szabtak a jelenlegi kormánynak, bér-és egyéb követeléseik teljesítésére.  Juraj Draxler miniszter, továbbá a pozsonyi parlament elnöke is a kormánypárt ellen indított kampányakcióról papolt. Természetesen ilyen indítékok sem zárhatók ki. Ám merészelne-e valaki akár csak sztrájkkészültséget hirdetni, ha a tanítók meg a tanárok többsége elégedett lenne a fizetésével és a munkakörülményeivel? Ezt gondolják végig a kormánypárti urak!

Pedagógusaink közül sokan eltökéltek, mert már nem tudnak várni, nincs hova  hátrálniuk. Mások még vonakodnak, vagy megelégednének a kabinet újabb igérgetéseivel, amely amolyan nesze semmi, fogd meg jól, hiszen ennek a társaságnak a megbizatási ideje rövidesen lejár. Nem egyszerű a döntés, amely ezúttal is az érintettek, tehát a pedagógusok szuverén joga. És felelőssége.

Jómagam másokhoz hasonlóan örömmel olvastam Jókai Tibornak, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének nyilatkozatát, amelyben kifejtette: „Minden olyan kezdeményezést, mely az oktatás minőségének javítását, a béremelést, a pedagógusi pálya megbecsülését,  szakma színvonalának emelését hivatott segíteni, abszolút támogatunk“.

Végre! -- nyugtáztam elégedetten a pálfordulását. Ugyanis tavaly ősszel személyesen és blogban is kértem arra, hogy az SZMPSZ is csatlakozzék a Lógó Orral elnevezésű és egyéb pedagógustiltakozáshoz. Az elnök úr akkor önérzetesen azt válaszolta, hogy az általa vezetett szövetség szakmai és nem szociális érdekvédő szervezet. Mostanra viszont ő is ráébredt arra, hogy „ezzel a kormánnyal szemben már nincs más lehetőség, a szakma már mindent megpróbált.“ Remélem, továbbra is ezen az állásponton marad, amelynek eredményeként valamennyi szlovákiai pedagógus -- nemzetiségére való tekintet nélkül -- egységesen lép fel jogos követeléseik teljesítése érdekében. És a március elejei szavazáskor sem feledik, hogy kormányváltásra, sokkal ésszerűbb, pedagógusbarát oktatásügyre, oktatási politikára  van égető szükség.

 

 

Szerző: Érsek árpád  2016.01.13. 13:05